A hangszer őshazája az asszír-perzsa birodalom volt. Első ismert ábrázolása az i.e. 9. századból való. A Kínában és Tibetben használatos kín-t is úgy tartják számon, mint a cimbalom ősét. Az első kínai hangszert már az i.e. 6. században említik. A cimbalom elődje a ganun, mely arab eredetű, Európában a 12. sz. körül jelenik meg. Másik elődje a szantur, erről a hangszertípusról perzsa területen a 13. századtól van tudomásunk. A hasonlóság alapján a szantúr volt a cimbalom európai változatának elődje.A cimbalom története a 15. század közepétől már jobban dokumentálható.
A 16. századra tehető a hangszer Európa-szerte történő elterjedése, majd a 17. század vége felé a szalonok és előkelő rétegek kedvelt hangszerévé vált.
A kor zeneszerzői egyre több művet - szonátákat, versenyműveket - írtak cimbalomra.
1800 körül már teljesen elterjedt a cimbalom Nyugat-Európában, a múlt század közepétől hangszergyárakban (Amerikában, Angliában) készítettek nagy mennyiségben cimbalmokat, illetőleg a nevük pantalon volt. A kezdeti sikerek ellenére a hangszer nem volt hosszú életű, zenetörténeti szempontból viszont igen jelentős állomás, mivel egy új hangzásigény kialakulásához vezetett, valamint a játékmód nehézkessége miatt a zongora mechanikák kialakulását sürgette.
Ezek után a cimbalom népi hangszerré vált.
Magyarországon a XV. században bukkan fel először a cimbalom (II. Lajos király udvari naplójában említi, mint Cythara, melyen cigányok játszottak), de valójában csak a XIX. században terjed el. Ekkor kezdett a cimbalom magyar nemzeti hangszerré válni.
A hangszer ekkor még kis méretű, láb nélküli, így asztalra helyezve, vagy szíjjal a vállon átvetve és csípőtájban megtámasztva, elsősorban cigány muzsikusok játszottak rajta.
A XIX. század derekától azonban a hangszer szerepet kap olyan művekben, mint pl. Erkel Ferenc Bánk Bánja(1861).
A cimbalomkészítő szakma kiterjedése Schunda Vencel József nevéhez fűződik, aki 1848-ban alapítja meg a híres Schunda céget. Szintén az Ő érdeme a cimbalomkészítés, mint szakma létrejötte.1874-ben megalkotja a pedálos cimbalmot. Schunda révén a cimbalom is felkerült a magasabb színvonalú hangszerek csoportjába.
Újításai közé tartozik a cimbalom lábra állítása, ennek mintapéldánya 1874-ben készült el, amelybe már a hangfogó rendszer is beépítésre került.
Schunda rendszerezte a cimbalom hangjait, ez azonban még nem volt teljesen kromatikus.
Schunda Vencel József nemcsak Magyarországon, hanem a világban is népszerűsíteni akarta a hangszert, gyárában a 10000. cimbalom 1884-ben készült el, működésük alatt mintegy 30000 hangszert készítetettek.
Schunda révén sok neves hangszerkészítő mester sajátította el a szakmát, mint például Bohák Lajos, Mogyoróssy Gyula, Habits Antal, Horváth István, Mészáros Ferenc, Varjú Béla, Varjú Károly, Sternberg Ármin, Stowasser János és Reményi Mihály.
A Bohák dinasztia sok jelentős újítást hajtott végre, így pl. a tőkerajz módosítása, merevítő szerkezet módosítása, stb.
A zenészek körében a Bohák rendszerű hangszerek a leghasználatosabbak, valamint a legértékesebbek.
Az 1950-es években Bohák Lajos, az általunk ma is üzemeltetett műhelyben készítette kiváló hangszereit.
A Bohák tradíciót tovább folytatva 1957-től 2005-ig Jancsó István készítette ezeket a kitűnő minőségű hangszereket, aki egyben a szakma legkiválóbb és legelismertebb szaktekintélye.
Számos újítása van: mint a felső hangfogó rendszer és a nyitott fenekű cimbalom megtervezése és kivitelezése.
Nagy igény mutatkozott arra, hogy a cimbalom mérete kisebb legyen, ezért Jancsó István több 10 évvel ezelőtt, saját tervei alapján elkészítette az első ún. kis cimbalmot, amely méretét meghazudtoló hangerővel és hangminőséggel rendelkezik.
Napjainkban Jancsó István tanítványa, Kovács Balázs cimbalomkészítő mester, aki 1991-től dolgozik cégünknél, készíti és javítja a cimbalmolmokat, a régi tradíciók szerint, a zenészek és műkedvelők legnagyobb megelégedettségére.
